Ha manapság orvoshoz megyünk, szinte biztos, hogy már valamilyen saját diagnózist felállítottunk. Ez alatt azt értem, hogy nagy valószínűséggel a tüneteinknek utánanéztünk az interneten, s „felkészültünk” az esetleges betegségekre. Itt elsősorban nem csak a hipochondriáról van szó, hanem a hétköznapi emberek tájékozódási igényéről. Míg régebben a hipochonder betegek keresték fel az orvosokat kész diagnózisokkal, addig manapság ez már a hétköznapi emberekre is tökéletesen igaz. Mindezt persze egyetlen dolognak köszönhetjük, méghozzá az internet adta tájékozódási lehetőségeknek, amelyek egyre inkább beépülnek napi rutinba. Nincs ez másként a betegségek kapcsán sem. Ahogyan egy megvásárolni kívánt TV készülékről, úgy az esetleges betegségeinkről is minél többet szeretnénk megtudni. Ez egy természetes igény és alapvetően nincs is vele baj, az viszont nagy gond, ha az orvos mást állít, mint amit mi kitaláltunk. Az esetek többségében mindez úgy zajlik, hogy a beteg a tünetei alapján próbálja kitalálni, hogy milyen betegsége lehet. Ez néha sikerül is, ha azonban nem és az orvos teljesen mást mond, bizalmatlanságot szül a betegben. Ezt elkerülendő, érdemes mindig az orvos szavahihetőségében bíznunk, ugyanis nem hiába van a neve előtt a titulusa. Az egyes tünetek általában több tíz, vagy akár több száz betegség hírhozói is lehetnek, s ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, miről is van szó pontosan, a szervezetünket egy egységként, egy összekapcsolt rendszerként kell kezeljük, s ez orvosi diploma nélkül aligha fog sikerülni!