Valamikor régen, még a kezdetekben a nyomtatás módszerei nagyon kezdetlegesek voltak. Első változatuk az úgynevezett kézi szedés (monoszedés) volt, amikor is a különböző fémek ötvözetéből előállított betűforma segítségével, a betűszedő ember, akit a nyomda alkalmazott, darabonként szedte ki azokat a helyükről, a betűszekrényből.
Ez aztán az idők múlásával továbbfejlődött olyan szintre, hogy már nem egy ember, hanem egy gép, szedőgép végezte a feladatot úgy, hogy már egy egész sort öntött ki.
Ez az úgynevezett linoszedési eljárás már sokkal hatékonyabb volt a nyomda részére. Mielőtt még feltalálták volna a fototechnikai elemeket, amelyeket felhasználtak a nyomtatásban, még fatáblákra faragták ki a szövegeket és ezzel nyomtattak.
A nyomda későbbi, már sokkal hatékonyabb eljárása a víz és zsír taszításán alapuló, úgynevezett síknyomtatási módszer, aminek jellemzője, hogy a nyomó és a nem nyomó elemek is egyetlen síkban helyezkednek el, így alakítják ki a szöveg szerkezetét. Mára ezek a módszerek már nagyjából eltűntet és a modern gépek vették át a helyüket.