Egy ember fejlődésének lényegi része, mind fizikai, mind személyiség tekintetében, az első néhány évben történik. Ilyenkor a regeneráció is gyors, valamint rengeteg probléma kiküszöbölhető, ha az időben fel van fedezve. Éppen ilyen a tompalátás. Ez olyan probléma, ami gyerekkorban jelentkezik, de az egész életét végigkíséri valakinek, ha nem történik meg időben a kellő korrekció. Sok évtizeddel ezelőtt erre még nem igazán létezett megoldás, de hála a modern orvostudománynak, már van esély csökkenteni a negatív hatásokat.
Itt viszont hihetettlenül felértékelődik a szülők felelőssége. Minden szülő büszke a gyermekére és igyekszik belőle a legtöbbet kihozni. A folyamatos foglalkozások, együtt eltöltött idő keretében ezért feltűnhet, ha valami nincs rendben. Egy felnőtt, akinek már megvannak a viszonyítási alapjai és lehetőleg jól ismeri a saját testét, könnyen észreveszi, ha valami nem úgy működik, ahogyan kellene. Ez igaz a látásra és minden másra ugyanúgy. A kicsiknek azonban még nincs koordináta rendszerük erre vonatkozóan, éppen ezért azt sem tudják mire figyeljenek.
A leleményesség azért megvan és amennyire csak tudnak, próbálnak kompenzálni. A tompalátás felmerülése úgy vehető leginkább észre, ha a lurkó tárgyak után nyúlva rendszeresen elméri a távolságot, gyakran bandzsít, hunyorít, kancsalnak tűnik, a képernyőket általában közel húzza a szeméhez. Dr. Nagymihály Attila szerint a tompalátás kezelése „kizárólag gyerekkorban lehetséges a megfelelő szemüveg viselésével”. Sajnos ez a betegség, mivel idősebb korban már nem kezelhető, ezért meghatározó, hogy mielőbb legyen elkezdve a korrekció.
Szemüveg hordása során, egy direkt erre a célra kidolgozott, úgynevezett takarásos eljárással tudják mérsékelni a tompalátás problémáját. Maga a panasz azért jelenik meg, mert nem fejlődik ki mindkét szemnél a 100 %-os látás képessége. Mivel a folyamat általában 10 éves kor körül lezárul, így meghatározó, hogy addig történjen meg a lényegi kezelés. A műtéti eljárások sem tudnak érdemi javulást hozni ezen a területen. Megéri tehát figyelni a részletekre és rendszeresen elvinni a kicsiket felülvizsgálatra, ha úgy tűnik, hogy valamilyen probléma van.